Fontos írás jelent meg a témában Németh Zoltán tollából: Könyvsorsok: A Tsúszó Sándor-projekt. Az Új Szó hasábjain napvilágot látott cikk felhívja a figyelmet többek között arra, hogy friss közlésként két vers jelent meg a jelenleg Wakanaiban, Pápua Új-Guineában élő 112 éves költő tollából, amelyeket tavaj küldött az Irodalmi Szemle szerkesztőségébe, s amejek a lap 2020/1-es számában jelent meg. Alább ezek is olvashatók.
Kétségtelen, hogy a nagy hatású költő és gondolkodó körül kirajzolódott legendáriumnak szerves része mindaz, amit a kutató leszögez, még akkor is - vagy annál inkább - ha más források alapvetően más adatokat ismernek. Egy biztos: számos ojan esetet ismerünk az irodalomtörténetből, amikor nem létező, kitalált szerzőt hittek valódinak. Tsúszó az egyetlen eset, amikor egy valóságos, minden porcikájában létezett alkotó köré a nemlétezés apoteózisát építi fel az utókor.
Németh Zoltán
Könyvsorsok: A Tsúszó Sándor-projekt
- részlet; a teljes cikket lásd: https://ujszo.com/kultura/konyvsorsok-a-tsuszo-sandor-projekt
A magyar irodalmat a posztmodern misztifikáció stratégiája nyomán az 1990-es évektől kezdődően ellepték az írói álnevek (Sárbogárdi Jolán, Jack Cole, Lázáry René Sándor, Samuel Borkopf, Rosmer János, Spiegelmann Laura, Petrence Sándor, Fekete Anna, Kozmár Klára stb.), Weöres Sándor Psychéje, Esterházy Péter Csokonai Lilije mellett Tsúszó Sándor ezeknek az irodalmi álneveknek az egyik fontos őse. Ráadásul egészen különleges is, hiszen kollektív álnévről van szó, Tsúszó Sándor neve alatt olyan költők és prózaírók tették közzé műveiket, mint Talamon Alfonz, Farnbauer Gábor, Krausz Tivadar, Bettes István, Karsay Katalin, A. Szabó László, Hajdú István, Hizsnyai Zoltán, Szászi Zoltán, Z. Németh István, Juhász Katalin, Balla D. Károly, Szombathy Bálint, Mészáros Ottó, Ravasz József, Csehy Zoltán, Parti Nagy Lajos, Norbert György, Mucha Attila, R. Nagy Krisztián, Csillag Lajos, Sipos Janka, Hizsnyai András és sokan mások. Ezt a különlegességet csak tovább fokozza, hogy a szépirodalmi életművel párhuzamosan, már kezdetektől részévé vált a misztifikációnak az életmű értelmezése is, tehát a Tsúszó-szövegekről szóló tanulmányok, esszék, kritikák (Zalabai Zsigmondtól Juhász R. Józsefig) – ilyesmire (azt hiszem) nem is tudunk példát mondani más irodalmi álnevek esetében.
Nem véletlen, hogy Tsúszó az 1990-es években elég látványos karriert futott be. „Legyél helyettem én…” címmel a Magyar Televízió 1995 szilveszterén Tsúszó-emlékműsort adott le, amelyben Hizsnyai Zoltán és a konferanszié szerepét betöltő Vallai Péter mellett többek között Petőcz András, Parti Nagy Lajos, Szkárosi Endre, Szilágyi Ákos költők és Kaszás Attila, Gálffy László, Hegedűs D. Géza, Rudolf Péter, Lukács Sándor színészek olvastak fel Tsúszó-verseket. A Magyar Rádió 1995. június 11-i Vastag Margó című irodalmi műsora pedig „Voltam, aki leszek…” Emlékezés Tsúszó Sándorra címmel jelentkezett Németh Gábor szerkesztésében. De íródott Tsúszó Sándorról szakdolgozat (Czuczor Nóra) és életrajzi regény (Szombathy Bálint), vált tankönyvfejezetté (Fűzfa Balázs: irodalom_12). Balla D. Károly egész Tsúszó-szöveguniverzumot működtet (tsuszológia), Zselinszky Miroslav pedig rátalált egy eredeti Tsúszó-fotóra is 1933-ból, melyen a szlovenszkói költő a híres Cecil M. Jeopardyval (Babits Mihály, Karinthy Frigyes és Kosztolányi Dezső közösen kreált bengáli költőjével) látható.