Roppant izgalmas megfigyelni, ahogy Tsúszó reális létezésére (efelől, ugye, nincs kétségünk) a fikciós rétegek rárakódnak. Szombathy Bálint például most kiadott regényében Tsúszó párizsi éveit örökíti meg (tudjuk, a francia fővárosból a nagy irodalomújító épp Ungvárra érkezett, hogy Erdélyi Bélát a kárpátaljai festőiskola megteremtésében támogassa. Érdekesség, hogy a Piréz Műhely nemrégiben szintén Tsúszó párizsi éveinek szellemi hozadékával foglalkozott; link a cikk alatt: Tsúszó Sándor és a pszichodráma).
Ha majd hozzájutunk, blogunkban részletesebben is ismertetjük a könyvet. Egyelőre itt a kiadó ajánlója:
Szombathy Bálint - Dada-tsúszda. Töredékek Tsúszó Sándor életéből
A regény egy fiktív személy, Tsúszó Sándor felvidéki művészpalánta életének párizsi időszakát dolgozza fel, aki fiatalon bekerült az avantgárd csatározások kellős közepébe, tudniillik a Tristan Tzara dadaista és André Breton szürrealista vezér közötti rivalizálás csetepatéiba. Tsúszó nagy reményekkel érkezett 1924-ben a francia fővárosba, de végül is kiábrándultan, sértetten távozott onnan. A regényben Tsúszón kívül minden szereplő valós történelmi alak, az érintett korszak művészetének fontos alakítója: Tzarán és Bretonon kívül Paul Éluard, Erik Satie, Szergej Pavlovics Gyagilev, René Crevel, Kiki de Montparnasse, Man Ray stb., valamint a Párizsban tartózkodó Illyés Gyula, aki barátságot köt Tsúszóval. De itt található a korabeli párizsi élet számos egyéb kiemelkedő személyisége is.
Szombathy regénye annak a modernista hagyománynak a kontextusába ágyazza az eseményeket, amelyek a hatvanas-hetvenes években rá is döntő hatással voltak, alapvetően meghatározva művészeti tájékozódását és képzőművészeti-írói pályájának alakulását. A szerző a konkrét önéletrajzi utalásokat mindvégig igyekszik kerülni, így Tsúszó személyét egy általános érvényű archetípus magatartásmintája és mentalitása mentén próbálja kibontani, olyan művészetelméleti kérdéseket is érintve, amelyek ma is teljességgel időszerűek: nemzeties-nemzetközi, vidéki-urbánus, helyi-nem helyi, illetve anyaországi magyar–határon túli magyar, intézményesség-intézményellenesség.
