Tsúszó és az irodalmi pszichodráma
Még az irodalomban nagyobb jártasságú szakemberek közül is kevesen tudnak a magyar avantgárd jeles alkotójának, Tsúszó Sándornak egy műfajteremtő, a pszichodráma területét érintő munkásságáról.
Amint azt korábban Balla D. Károly költő és tsuszológus, majd a pszichoterapeutának is kitűnő Kállay O. Béla irodalomtörténeti kutatásaiból tudjuk, Tsúszó Sándor 1929-ben hét eseménydús hónapot a kárpátaljai Ungváron töltött. Ide Ady Párizsából érkezett, ahol nem csupán a modern művészet (Bretonnal össze is barátkozott) szabad levegőjével szívta tele beteg tüdejét, hanem közelebbről is megismerkedett a progresszív pszichológiai irányzatokkal, így a regresszív hipnózissal, Freud pszichoanalízisével, Jung archetípusaival és a kognitív pszichológiával is. Mint ismeretes, a pszichodráma atyja, Jacob Levy Moreno az avantgárd művészetben, annak spontaneitásában az emberi pszichét felszabadító eszközt ismerte fel, és az általa teremtett csoport-terápiás módszer alapelveit még a húszas évek elején-derekán közzétette Európában (majd 1925-ben az Egyesült Államokba emigrált és ott továbbfejlesztette a szociometria, csoport-pszichoterápia, pszichodráma és a gyakorlati kognitív viselkedési terápia módszerét, valamint a pszichodinamikus terápiát)
A minden progresszív gondolatra fogékony ifjú Tsúszó megismerkedett ezekkel a tanokkal és a Morenoéval ellentétes irányban gondolkodva jutott el egy új irodalmi műfaj megteremtésének a gondolatához. Tsúszó nem az avantgárd művészetben látta meg a pszichoterápiába beemelhető elemeket, hanem a pszichoterápiás metodológiát gondolta az irodalomba adaptálhatónak, ott hasznosíthatónak.
Ám ezt a nagyszerű koncepciót a párizsi élet tobzódó forgatagában nem volt ideje teljes egészében végiggondolni, pláne megvalósítani, de a sokkal csendesebb, kissé unalmas Kárpátalján töltött hónapjai ezt lehetővé tették. Az említett jeles kutatók izgalmas publikációiból tudjuk, hogy Tsúszó Sándor gyakorta elhagyta még az ungvári társasági életet is, korábban egy budapesti autókölcsönző becses darabjaként ismert Fordjába ült, felhajtott az Ung völgyének csendesebb vidékeire, leparkolt kocsijával valahol az erdőszélen vagy egy lucernás rét közepén - és papírra vetette az irodalmi pszichodráma - mint műfaj - létrehozására irányuló szándékát, illetve az elképzelt műfaj mibenlétének a téziseit.
Pár hevenyészett vázlattól eltekintve az elméleti okfejtésnél tovább azonban nem jutott. Még abban az évben elhagyta a festői Ungvárt (és kevésbé festői feleségét), Pozsonyba költözött, ahol is folytatta nyughatatlan, viharos, bohém életét.
Egy kisebb tivornya nyomott másnapján értesült Moreno kísérleteiről Később pszichológiai közlönyökben ámulva olvasta Moreno friss publikációit, majd az 1934-ben a Who shall survive? c. kötetben megjelent nagy összefoglalóját a pszichodráma terápiás alkalmazásának tapasztalatairól - de ő maga már nem hagyott időt arra magának, hogy saját projektumát kidolgozza és gyakorlati művekben testesítse meg.
Erre 80 évvel később a Tsúszó-életmű már említett kutatója tett műfajteremtő kísérletet abszurd pszichodrámáival és azok elképzelt csoportterápiás alkalmazásának fiktív leírásaival.
