A Digitális Piréz Polgári Kör legújabb felfedezése: Tsúszó Sándor nyenyeréje az ungvári vár alatti alagútban
A Digitális Piréz Polgári Kör 2025 augusztusában végzett kísérleti kutatása során az Ungvár várától északra húzódó, részben feltérképezetlen alagútrendszerben azonosította Tsúszó Sándor legendás hangszerét, az Arvisura-nyenyerét. A tárgy eddig csupán irodalmi anekdotákból és vitatható hitelességű levelezésekből volt ismert. Jelen közlemény célja a lelet dokumentálása, valamint annak kulturális és poétikai kontextusba helyezése.
1. Bevezetés
A Digitális Piréz Polgári Kör (a továbbiakban: DPPK) célkitűzései között kezdettől szerepelt a „digitális régészet” fogalmának bevezetése: az elveszett szellemi javak visszanyerése QR-kódok, hamisított PDF-ek és szarkasztikus lábjegyzetek segítségével. Kutatásaik eddigi legjelentősebb eredménye az a felfedezés, amely az Ungvár várához vezető, 17. századi, ám a helyi legendáriumban a 21. század közepéig aktívan „kísértő” alagútrendszerhez kötődik.
2. A felfedezés körülményei
2025. augusztus 20-án, 14:42-kor a Kör három tagja (nevük: titkosítva, de mind piréz identitásúak) a vár alatti szakaszban elektromos rollerrel közlekedve furcsa hangjelenségre lettek figyelmesek: a falból érkező „nyenyerészerű” zajra. Rövid ásatás után előkerült egy különös hangszer: félig fából, félig PVC-csőből, részben pedig szovjet időkből származó villanybojler-szelepből készült tárgy. A hangszer felületén halványan kivehető a felirat: „TSÚSZÓ” — rovásírás és cirill betűk keverékében.
Sajnos a hangszer tekerője az idők forgatagában letört és elveszett.
3. A hangszer jellemzői
A talált nyenyerét három szempont alapján vizsgálták:
-
Akusztikai elemzés: a hangszert megtekerve egyszerre idézte meg a gregorián éneket, a síró macskát és a kárpátaljai határátkelőnél tapasztalható sorban állást.
-
Anyagvizsgálat: szénizotópos kormeghatározás szerint az egyik fogantyú 1968-ból, a másik 2022-ből származik. A kettő közötti időszakadék jól illeszkedik Tsúszó költészetének „eltűnök és visszatérek” poétikájához.
-
Esztétikai vonatkozás: a hangszer festése erősen emlékeztet a 1980-as évek konyhai linóleummintáira, amelyeket a posztmodern kutatás ma már a „neoavantgárd belsőépítészet” körébe sorol.
4. Kulturális jelentőség
A nyenyerét a DPPK kutatói „nemzeti posztavantgárd kincsnek” nyilvánították, és sürgették, hogy helyezzék el az ungvári vár főépületének tornyában, ahol egyszerre lehetne hangszerrégészeti emlék és kortárs performansz-objektum. Véleményük szerint a hangszer bebizonyítja: Tsúszó Sándor nemcsak a magyar avantgárd „láthatatlan mestere” volt, hanem a hangszerépítés Kárpát-medencei pionírja is.
Mit fed az, hogy a hangszer Arvisura-típusú:
Az, hogy a Tsúszó Sándor-féle nyenyere Arvisura-típusú, a kutatás mai állása szerint annyit jelenthet, hogy a hangszer nemcsak hangot ad ki, hanem metafizikai rezgéseivel közvetlen kapcsolatot teremt a Kárpát-medence minden ismert és ismeretlen őstörténeti narratívájával.
Ezen tekerőlant recsegése tehát nem puszta zenei effektus: az Arvisura-kódolásban minden nyikkanás egy alternatív magyar eredetmítosz lábjegyzete. A régészek szerint ha megfelelő sorrendben tekerjük a kart, előbb-utóbb kijön belőle a teljes finnugor–sumér–szkíta algoritmus, de legalábbis egy szórakoztató dallam, amit a szakirodalom „ősmagyar blues”-nak nevez.
Az Arvisuraként való azonosítás legfontosabb ismérve, hogy senki sem tudja pontosan, mit jelent, de mindenki nagyon komolyan bólogat hozzá. A digitális piréz folklórkutatók például úgy vélik, az Arvisura-nyenyere önmagát is lejátssza éjfélkor, ha megfelelő mennyiségű pálinkát helyezünk a húrok közé áldozatként. Más tudósok ennél is tovább mennek: szerintük a hangszer valójában időgépként is működhet, csak sajnos mindig visszavisz minket ugyanabba az unalmas jelenbe. Így válik az Arvisura-típus nemcsak hangszerészeti, hanem történetfilozófiai fogalommá is – a nagyszabású értelmetlenség örök emblémájává.
Konklúzió:
A DPPK által feltárt lelet alátámasztja azt a régóta terjedő tudományos hipotézist, miszerint Tsúszó Sándor valójában nem költő, hanem önmagát irodalminak álcázó hangszerész volt. Arvisura-nyenyeréje a bizonyíték, amely egyszerre szólal meg az időn túli poézis és a történelmi irónia hangján. A kutatás folytatódik: a Kör jelenleg egy USB-kulcsot keres a környéken, amelyről feltételezik, hogy Tsúszó összes elveszett kéziratát tartalmazza, Word 95 formátumban.
